A zászlórúd

A Czibulka János Menedékház melletti zászlótartót feltehetően az állami időkben a Közalkalmazottak Szakszervezete állította, illetve gondozta. A pontos évszám nem ismert, a rajta eddig lévő régi táblán 1988 szerepelt. Egy 1958-ban kiadott idegenforgalmi brossurában (Turistaházak-magyar tájak, Turistaházakat kezelő Vállalat, Bp., 1958, 34.o)  jól látható az azt övező díszkert korlátja, illetve egykorú képeslapokon maga a rúd és talapzata is.

A Közalkalmazottak Szakszervezete a sajátjának tekinthette a monumentumot, rendezvényt is szervezett köré. Erre utal a birtokomban lévő zománc turistajelvény, melynek felirata: "Közalkalmazott Találkozó Kőhegy, 1966".  1988-ban került rá a "Petőfi Emlékére, Közalkalmazottak Szakszervezete" felirat.

Az elmúlt időszakban a turistaház gondnokai folyamatosan gondoskodtak a felvonószerkezet javításáról illetve a zászlókról,  amiket kb. negyedévente tép szét a szél.

2009-ben feloszlatása előtt néhány hónappal a Magyar Gárda helyi szervezete nézte ki magának, és deklarálta, hogy úgymond "örökbe fogadta" a zászlórudat, lefestette a vasat, és ünnepséget szervezett köré. Megkíséreltek felhúzni rá egy árpádsávos lobogót is. Elérhető hatóság híján magam kíséreltem meg a helyzet kezelését, kiállva nemzeti lobogónk mellett. A történetnek a Magyar Gárda egy hónappal későbbi feloszlatása vetett véget.

2012 nyarán a viharos szélben a rudat tartó talapzat terméskövei szétcsúszva megmutatták, hogy a mintegy 15 méter magas rúd laza feltöltésben áll, és már csak kevés kell a kiborulásához. Azt jóvátenni eszköztelenségünkben már nem lett volna mód. A következő nagyobb szél előtt kellett cselekedni, tekintet nélkül arra, hogy éppen ki érzi magáénak ezt a közkincset.

A leggyorsabban elérhető volt Soltész András (MTE Pomázi o.) barátunk és törzsvendégünk, aki a környezetében megszólíthatóakat mozgósította. Így alkalmazottja, Halmágyi Zsolt aki ért a kőfaragáshoz, és megfelelő szerszámai is vannak, Pásztor Lajos (MTE Pomázi o.) , és Gróf András jöttek vele. Másfél nap alatt feltárták a talapzat földalatti részét, ahol kiderült, hogy alá is kell alapozni. A 15 méteres rúd kikötése után megkezdődőtt a talapzat elbontása, és megerősített újjáépítése, amit Halmágyi Zsolt végzett Soltész András költségén 1 heti munkával. Segédmunkása én voltam. A szükséges építőanyagokat, fuvarokat a turistaház bevételéből biztosítottam.

A talapzaton szereplő Közalkamazottak Szakszervezetének jogutódja után kutatva a Magyar Köztisztviselõk, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetéhez vezettek a szálak. Megkeresésemre a Szakszervezet vezetése vállalta jogelődje múltjának e darabkáját, és igéretett tett, hogy megtéríti a felmerült költségeket. (Ez még várat magára…)

A zöld márványtáblát Papp Lajos szentendrei kőfaragó készítette el, felajánlásként. Ennek az összefogásnak és gyors, helyi cselekvésnek a példája adta az ötletet, hogy a táblán az alábbi feliratot helyezzük el:

"Ahogy egymással bánunk, az a hazánk"


Schramkó Péter
HÓD-MTE